Az egri kápt. oklevele szerint Jakab mr. deák (litteratus), királyi ember Jakab és István kóruspapok tanúságtétele mellett jún. 10-én (in quind. Penth.) kiszállt Belcella ~ Balcella birtokra, és a szomszédok, valamint kiváltképpen Miklós c. fia István, Miklós c. fia Miklós ügyvédje, Dusa fia Gergely, valamint Kathus és Kenge úrasszonyok ügyvédje, Sándor fia György jelenlétében a falu összes haszonvételeit, tartozékait és telkes helyeit (loci sessionales) 5 egyenlő részre osztották, amelyből 3 részt a kápt. oklevelében részletezett határok között, ti. Ny felől egy hegy szomszédságában levő földeket, mezőket, erdőket és cserjéseket Peren-i Miklós c. fiainak: Istvánnak és Miklósnak, továbbá András fia László akkor távollévő feleségének, Magych-nak iktatták örök birtoklásra, hasonlóképpen a Dé felől levő telkes helyekkel és gyümölcsösökkel (pomerii) ... Miklós c. fia István és Dusa fia Gergely az említett György ügyvéd által megmutatott határok szerinti felosztásnak ellene mondtak azzal, hogy a 4 falu, ti. Janusfolua ~ Iwanusfolua ~ Iwanusfalua, Kaytarvagasa ~ Kaytaruasaga ~ Kaytarwagasa ~ Kaytaruagasa, Frichuagasa ~ Frichwagasa és Luduegfollua ~ Luduegfolua nem Balcella birtokhoz tartoznak, hanem az egri kápt. oklevelében foglalt határokkal el vannak választva attól, és vállalták, hogy szintén júl. l-jén e határokat megmutatják... Referencie na listinu: Proti ich [pánov z Perína] nárokom stáli majetkové požiadavky Kataríny a jej dcéry Kunhuty. Katarína bola vnučkou Eugena, syna nám už známeho Jána [syna Mikuláša] zo Spiša. Aj keď predmetom sporu bola dedina Janovce, právny zástupca Kataríny a Kunhuty tvrdil, že k panstvu Janovce, teda k jeho pôvodnému územiu vyznačenému listinou z roku 1261, patrili už aj štyri iné dediny (villae) Vaniškovce (Janusfolua), *Kajtarova poruba (Kaytarvagasa, KaytarWagasa), Fričkovce (Frichvagasa, Frychkswagasa) a *Ludvíkova dedina(Luduegfollua, Lugueghfolu). (Hudáček, 2013, s.9) |
Použitá literatúra:
Hudáček, P.: Dejiny Osikova od stredoveku až do konca 18. storočia. In: MANÍKOVÁ, Ľ. (ed.) Osikov 1296 - 2013. Osikov, 2013s. 7-27. Dostupné online
Sebők, F.: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. Budapest–Szeged, 2004586 s.. Dostupné online